Elkezdjük habosítani az aquafabát és lassanként hozzáadjuk a cukrot. Tovább tart, amíg rendes hab lesz belőle, mint a tojásnál, de csak türelem kérdése.
A gépnek bőven hagyunk időt (lehet akár 10 perc is), hogy rendes habot verjen az aquafabából. Az is egy jó tulajdonsága, hogy szinte lehetetlen túlverni, így emiatt ne aggódjunk. Kissé lágyabb lesz mint a tojásfehérjés, de ha fejre fordítjuk az edényt, akkor ennek sem szabad kifolynia.
Egybeszitáljuk a porcukrot és a mandulalisztet.
Ha kész a hab akkor lassanként a lisztes-cukros keverékhez adagoljuk és szépen beleforgatjuk. Itt érdemes a gél állagú festéket tenni hozzá.
Akkor jó a massza, ha már egynemű és lefolyik a spatuláról.
Simacsöves habzsákba tesszük és kis halmokat nyomunk a sütőpapírral bélelt tepsibe. Legyen köztük hely, mert a következő lépések folyamán kissé elterülnek.
A tepsit (vagy a halkabb verzióért csak a sütőpapírt) csapkodjuk a pulthoz/padlóhoz, hogy a nagyobb buborékok távozni tudjanak, a kisebbek pedig a felszínre jöjjenek. Fogjunk egy fogpiszkálót és szúrkáljuk ki a buborékokat, amiket látunk. Ezek után megint csapkodhatjuk, hogy a buborékok helye is eltűnjön.
Legalább 30 percig pihentetjük, de ez nyugodtan lehet több is. A lényeg, hogy bőrösödjön, szinte száradjon meg a teteje.
A gázsütőt 1. fokozatra előmelegítem, majd amikor beteszem a macaronokat, akkor egy kicsit nyitva hagyom az ajtaját (fakanállal ki lehet támasztani) és szárítom. Akkor jó, ha már le tudod szedni a sütőpapírról, ehhez nyugodtan be lehet nyúlni a sütőbe próbálkozni (persze csak óvatosan)
Hagyjuk kihűlni és töltjük.
